Hideg vilg
Hull a h, kint fzik a llek,
lelj t, most egyedl flek,
Suttogj pr j szt , gy krlek,
oly rideg itt a vilg, nzd meg!
Gyermek lehajtott fejjel, csak jtszik,
bell van a magny, nem ltszik,
felvesz egy kabtot , ha fzik,
ha feln,jn utna msik.
Knnycsepp pereg le arcomon,
imdkozom elcsukl hangomon,
taln segt valaki a nagy bajomon,
valaki tartja mg kezt a vllamon.
Egy perc, mit krhetek mg belled,
egy szt szeretnk hallani felled,
nem akarok hinyozni mellled,
j utat nyitok most itt eltted.
Aztn vgleg betakar a sznes vgtelen,
minden mi biztos volt, most vdtelen,
egyre tvolabb vagy, mgis kzel,
lesem az ablakot mikor jssz el.
Mr nem hull a h sem, minden szntelen,
csak neved suttogom jra, s szntelen,
kezedet rintem, legyl itt-ezt mondom,
kell ez, hogy tl lpjek- e fjdalmas ponton.
|