K�nnyes szemmel

K�nnyesek az �jszak�k, k�nnyesek a nappalok,
pedig minden percben azt gondolom, j�l vagyok,
de r�m virrad a val�s�g �s sz�rk�re fest mindent,
hi�ba a j� dolgok, de rettegek most itt bent.

Keser�en h�zom magamra a takar�t,
csak hidegen kortyolom a kaka�t,
s felteszem magamnak a nagy k�rd�st,
mi�rt �lem meg f�jdalmasan az �rz�st?!

V�lasz vajon, honnan is j�hetne?
egy �lel�s mi v�gre felemelne,
r�m is ragyoghatna a napsug�r,
nem lenn�k szomor� nap nap ut�n.

Reggel felkelve nem azt l�tom,
rajtam k�v�l nincs m�s az �gyon,
nem karol sosem senki �gy �t,
hogy �rezzem a szeretet s�ly�t.

Szinte m�r �that�an f�jjon,
az �rz�st�l szenvedni l�sson,
s ha k�rhetn�k t�le m�g egyet,
a szor�t�s sose �rjen v�get.