4. �vfordul�!

Minden vigasz, olyan t�volinak hangzik,
minden apr� tett, t�l hangosan zajlik.
A tekintet a v�gtelenbe r�vedve,
tal�n n�mi �rtelmet keresne,
a t�voz�s val�di ok�ra,
a f�jdalom leger�sebb fok�ra.

Val�ban �rkezik felelet, nem is egy,
de arra, hogy n�gy �ve valami t�nkrement,
nem lesz nyugtat� a t�pett sz�vnek,
ez egy nagy pofon a r�gi hitnek.

Nem maradand�, mert er�t fogunk gy�jteni,
az �letet ism�t rem�nnyel kell t�lteni,
b�r semmi sem lesz a r�gi,
ha a gy�sz a lelk�nket t�pi.

Pedig magunkat sajn�ljuk csup�n,
f�lve att�l, mi v�r r�nk ez ut�n.
A l�lek boldog, �s szabad,
nem �rez rosszat, zavart.

Sok �v eltelt, s minden nap neh�z,
b�r tudom, hogy fentr�l, ha len�z,
nem a szomor�s�got szeretn� l�tni,
�gy tudunk csak teljess� v�lni.

A gyertyal�ng is ma ide-oda t�ncol,
jelezve, hogy legy�l most b�rhol,
az �rz�s soha nem m�lik el,
pont ez�rt nem adjuk fel.

T�voli a hang m�r, de �rthet�,
a hangsz�n a l�lekben m�rhet�,
a szavak s�lya er�s m�g,
ha gyeng�lne, j�n egy k�p.

Ami fel�l�rja a f�jdalmat,
n�mi megnyugv�st �tadhat,
t�l kev�s csak az eml�k,
de ahhoz tal�n el�g,
hogy valami maradjon,
a f�jdalom kev�sb� marjon.

 

Egy apr� f�ny �lteti az �r�k eml�ket,
ha a lelk�nk a szomor�s�gban elt�ved,
�rezni fogjuk, hogy nem hagyt�l el minket,
�rz�nk a sz�v�nkben, mint legf�ltettebb kincset.