Fest vszon
Eltted elterl hatalmas tiszta fehrsg,
varzsolj r brmit, legyen az gyengdsg,
lelkedben a bnat, lecsordul knnyek,
lerajzolva taln most ez gy knnyebb.
Festheted az gig nyl havas fkat,
ahogy azt lmodban sokszor lttad,
dombokon ll res kis hzat,
aranytl duzzad csoda vrat.
Szivrvnyt nem az gre kell kpzelni,
Fldn is lehetne akr tengernyi,
csillog svnyok teltik a tjat,
rzsaszn felhk takarjk a ndat.
Flelmedet tvlthatod ragyog holdd,
lelked gy vlik majd egyre boldogabb,
dszes csillmok, szllhatnak a szlben,
Te hatrozod meg, mi a valsg a kpben.
Takarhat fura dolgot is a fest vszon,
frj s szeret jjel egy nsz gyon,
a megcsalt pedig zsebkendt vzol,
amivel fjdalmban srva "gyszol".
Egy titkos szerelem, rnykknt ltszik,
kt sznes pillang, pzsiton jtszik,
nincs benne hely, sem id korlt,
ennl tbb mi kell?! Mond ht!
Brmi kerlhet arra a hatalmas anyagra,
amit nem tudnl elmondani szavakkal,
itt a szimblumok titkosak, de te rted,
s ezt szvedben rzd, benne flted.
Ha elfogyna taln minden festk,
nincs baj,mert ott az rk emlk,
kdolva van ez minden llekben,
s nem felejtjk el ebben az letben.
|