Anyák napja

Ez alkalomból némán állok most előtted,
kezemben virágcsokor, pedig nem kérted,
lehajtom fejem, szemeimben könnyek,
szívemből csak, mély érzések jönnek.

Fájdalmasan suttogok most először,
s minden régi emlék így előtör,
ez a nap rólad kéne hogy szóljon,
nem is találom helyem, ilyen módon.

Még mindig a fehér rózsákat tartom,
mert neked már oda nem adhatom,
pedig szeretném, mint minden évben,
örömkönnyed látni a napfényben.

Lélekben nyújtom már csak át neked,
de így is tudod, az egész család szeret,
s gondolunk rád nap- nap után,
sosem felejtünk el Anyukám!