Őrizd!

Lételemem a szél,

mert itt vagyok én,

nem tántorít a cél,

néha elvakít a fény,

de látom így is még,

meddig fog a fék,

nem ér utol a vég,

ha fájt, feledem rég.

Az élet bizony mostoha,

de nem feledem el soha,

milyen is volt az illata,

te soha ne menj oda,

  utolér  nehéz sóhaja,

neki még nem volt szava.

Átölel a nagy félelem,

sosem vagy itt velem,

ezt az érzést ismerem,

sok titkot súg nekem,

kínzó, sötét, mély verem,

ha ennyi jár, hát legyen.

Kemény egyén,

bár nem legény,

külsőre kemény,

lélekben szegény,

marad a remény,

hogy hozzám felér.