Nem lttam!
Elmondand mit lttl, de csak llsz rvn,
magadba suttogod, br sose ltnm,
de egy sz sem hagyja el ajkad,
nem szlsz, ms nem hallhat.
Nmasg rednye bortja elmd,
brki is kzeledne most feld,
nem krnd, hogy segtsen,
a bajtl messze reptsen.
Egy titok gzsba kti a lelked,
a hallgatsodra szert tett.
Knny az egyetlen vlasz,
egyre tvolibb minden tmasz.
Magnyodban lelsz egy papr el,
remeg kezeddel nylsz a toll fel,
kt szt rsz csak le: Nem lttam,
ezzel a nmasgban helytlltam.
Soha nem mondod el, mi trtnt,
a lelked ezer darabra trtk,
gysem rten senki a lnyeget,
csak jra felidznk a rmeket.
De, ha hallgatsz most errl,
tbb krds nem jn,
s elfelejtik a fjdalmad,
nem rzel majd sznalmat.
Mindenkinek hrom nap a csoda,
ez az t vezet majd lassan oda,
hogy az emlked csak a tid lesz,
mg egy j napra nem bredsz.
|