N�mas�g

Id�tlen id�kig �l�nk egy sz�kben,
szem�nk egy k�perny�t n�z �ppen,
s t�voli a zaj, mik�zben �runk,
a k�ls� �lm�nnyel csat�t v�vunk.

N�ma a vil�g, csak a gondolat oszt�dik,
nincs t�bb� hang, mi el�r a torkodig,
minden �rzelem egy bet�nyi eset,
a sz�tlans�gnak csak ez ad teret.

Fokoz�dik az indulat a hangulatjelben,
ez lett a sz�ps�g a magyar nyelvben,
ha tetszik egy gondolat, nyomj egy l�jkot,
egy mosolyfejjel megv�ltod a vil�got.

Szomor� is lehetn�l, de kit �rdekel?
A fejleszt�ket tal�n, ez�rt van erre jel,
nem j�n v�lasz, hi�ba is v�rtam,
pedig a rendszer jelzi "ekkor l�ttam".

P�rgetem a k�perny�t, ismeretlen ismer�s�k,
k�rdezn�m, t�n ismertek, ha bejel�lt�k?
Csup�n csak egy plusz f� lehetek a list�n,
mi a t�rt�netem? Nem k�rdezed nyilv�n.

M�g r�gen annak �rtad k�zzel a levelet,
aki t�bbet tudott r�lad, mint a nevedet,
t�bolyult a vil�g, �a rohan az �let,
mindegy, hogy rond�t �rsz vagy sz�pet.

S�rj, ha elhagytak, h�tha valaki k�rdezi, 
mi�rt van szomor� fej? Ha nem is �rdekli.
Ha nem, h�t az se baj, posztolj egy dallamot,
valaki hangulat�t v�letlen�l elkapod.

Bar�todnak �rzed, aki hetente t�bbsz�r �r,
mert a lelked olyan mag�nyos, hogy csak s�r,
minden lehet�s�g a lelked simogatja,
m�g egy idegen az �let�t �rogatja.

Megosztunk sok inf�t, n�ha k�pet,
l�ssunk valami kre�lt sz�pet,
nem is kell a val�s�g a mai embernek,
ha valaki nem tetszik, majd m�ssal csetelnek.

T�vols�gokat is �thidal ma a technika,
csak ne lenne benne az az egy hiba,
hogy minden t�voli, t�vol marad,
s egyed�l te ismered csak magad.