Angyalk�nt j�n

M�rcius k�zep�n, valami megszakadt,

nincs m�g r� sz�,  a f�jdalom itt maradt.

Egy �ves k�zdelem, hit �s bizalom,

nagy �rt hagyott, mit bet�lt a f�jdalom.

Utols� sz�v dobban�s, t�n mindennek v�ge?!

Nem ilyen egyszer� az embernek l�te.

Gy�sz, feket�be bor�tja a szeret� csal�dot,

s ez az �rz�s �rint most minden j� bar�tot.

 S itt m�g n�lunk a gy�sz az uralkod� �rz�s,

hogy � eg�szs�ges, boldog nem is k�rd�s.

Vigy�z m�r r�nk �s mindig itt van vel�nk,

nem is �rti, mi�rt rossz m�g a kedv�nk.

Mi�rt  nem a sz�p eml�kekre gondolunk,

 ahelyett m�g Istent, orvost okolunk?!

Hisz az, sem neki, sem nek�nk nem seg�t,

s csak k�n lesz nagyobb,mi teljesen beter�t.

V�gyakozva hajtjuk �lomra fej�nket,

hogy majd �lomban halljuk nev�nket,

ahogy suttogja, ezent�l mit szeretne l�tni,

hogyan tudunk a F�ld�n jobb emberr� v�lni.

Ha elj�n a boldog pillanat, vel�nk nevet,

szomor� pillanatokban megfogja a kezet,

"a kezet", mely az � kez�t is fogta az utols� percben,

tartva m�g itt kicsit, lelke s�gta: k�rlek ne engedj el.

F�lelem benne is volt, hisz itt minden csak ill�zi�,

elk�pzelj�k mi lehet ott, de csak rem�nyt ad� �traval�.

Val�j�ban mi t�rt�nik oda�t, az tudja, ki nem t�r vissza,

hogy a f�nyess�gnek  muland� vagy �r�k viz�t issza.

Hinn�nk kell benne, hogy ide oda t�ncol,

boldog, vid�m  �s elege van a gy�szb�l.

Eg�sz nap gondosan figyeli l�p�s�nket, 

halkan megv�laszolja minden k�rd�s�nket.

Tudja, hogy � soha sem lesz p�tolhat�,

de itt van  most is , b�r k�zzel nem foghat�.

Igen, m�rcius k�zep�n, valami megszakadt,

a csal�dban Anya eml�ke �r�kre megmarad.