Nem tetszik!

J�k a gondolataid, de nem nyomom, hogy „Tetszik”,
ne legyen �nbizalmad att�l m�g, hogy jelzik,
hogy t�bben olvasnak, mint azt elhinn�d magadr�l,
�s er�t adsz m�soknak, a j�l megform�lt szavakb�l.

N�m�n lesem csup�n, hogy ma mit teszel az emberek el�,
settenkedve nyomom meg a „tov�bb” olvas�s jel�t,
m�rgel�d�m magamban, hogy mekkora a terjedelem,
mert r�kattintva l�thatod, hogy az �r�sod megfigyelem.

Nekem ez nem el�ny�s, mert b�r nem tudod ki vagyok,
ugyanis magam m�g�tt b�kot �n nem hagyok.
Minek is hagyn�k itt neked b�rmilyen nyomot,
engem nem �rdekelnek, az �ltalad �rt sorok.

Ahhoz, hogy a v�lem�nyem ut�n hagyjak jeleket,
tal�n nem �rtana, ha �rten�m is a verseket.
M�gis elid�z�m picit a szavak felett,
de ezt nem komment�lom neked.

Titokban esetleg k�vessem az oldalad?
L�ssam, ha �r�lsz, meg, ha oda vagy?
�rdekeljen a t�zised, akkor is, ha csapong�?
Amikor sok celebn�l sokkal t�bb a rajong�?

�rsz a csal�d�sr�l, fura �rzelmekr�l,
a minket k�r�l�lel� k�telyekr�l,
napi szinten j�tszom el, hogy nem �rdekel,
m�gis igaz, a soraidr�l nem k�sek el.

Most, hogy v�g�l is itt vagyok,
tal�n jobb, ha a sz�rkes�gbe maradok,
�gy nem tudod, hogy itt j�rtam,
�s az eszm�idet csod�ltam.