H�borg� mindens�g

Minden rossz h�r, mi a sz�vedbe tal�l,
b�rhogy nevezz�k egy kicsike hal�l,
hiszen nem tudod mit kezdj vele,
a lelked haraggal, b�nattal tele,
s minden seg�ts�g olyan t�voli,
de mindent magadban t�rolni,
t�l vesz�lyes ahhoz, hogy �gy �lj,
 b�r mondj�k, hogy ne f�lj,
te �rzed egyed�l, hogy nem j� semmi,
szeretn�l most valahol m�shol lenni.

Aki nem l�tja, milyen rideg a l�t,
nem �rzi �t, mekkora is a t�t,
a lelk�nk megfagy, hi�ba a t�z,
saj�t magunk a v�gtelenbe �z,
hogy tal�n ott meg�rt�st lel,
de amikor a nap ott is kel,
r�j�v�nk, mindegy hol vagyunk,
csak a mag�nyra tal�lunk.
 

Mindig azt mondom, �s figyelj j�l,
�rom a dolgokat, ha nem haragszol,
ne akkor sajn�lj, ha m�r a f�ld eltemet, 
addig �rj, h�vj, m�g l�tod is a testemet,
ut�na m�r csak �nsajn�lat minden sz�,
addig l�pj, m�g nem megy el a haj�,
ut�na keresheted magad a v�laszt,
�s ha valamit tanultam, h�t azt,
hogy neh�z ut�na megb�nni mindent,
keresed a m�diumot, ki elj�tssza Istent,
hogy m�g az utols� szavaid c�lba �rjenek,
marad�k �rz�sek, eml�kk�nt �ljenek.

Pedig mennyivel k�nnyebb lett volna,
ha kiv�rom, m�g elj�n az az �ra,
amikor megmozdulsz, �s figyelsz r�m,
de meddig �ljek ahhoz, �r�kk� t�n?
Akire a sorok alatt v�gig gondolsz,
jelezd neki, hogy � neked fontos,
csak eddig nem volt er�d �rni,
hazudj m�g egyet, �s b�rd ki

�s, hogy folytat�s lesz-e?

Meg�rom egy �jabb versbe.