�J

Alkonyul, leteszi a nap a munk�t,

felveszi a hold, a csillagok az �lmok kulcs�t.

Mosolyogva n�z le a szendered� emberekre,

szemet huny, a rossz vagy huncut tettekre.

Sorra veszi, ki-mit �lmodik,

r�mest, sz�pet, kellemeset, l�tnokit.

H� �s �r�kk� tart� bar�tok a csillagokkal,

egy�tt lesik az emberek harc�t az �lom man�kkal.

Beragyogj�k k�z�sen a s�t�t t�jat,

mese sz�p f�nybe �lt�ztetve minden h�zat.

Soha v�get nem �r� munka ez a holdnak,

de soha ne tudjuk meg,milyen ha nem j�n a hol-nap.