J
Alkonyul, leteszi a nap a munkt,
felveszi a hold, a csillagok az lmok kulcst.
Mosolyogva nz le a szendered emberekre,
szemet huny, a rossz vagy huncut tettekre.
Sorra veszi, ki-mit lmodik,
rmest, szpet, kellemeset, ltnokit.
H s rkk tart bartok a csillagokkal,
egytt lesik az emberek harct az lom mankkal.
Beragyogjk kzsen a stt tjat,
mese szp fnybe ltztetve minden hzat.
Soha vget nem r munka ez a holdnak,
de soha ne tudjuk meg,milyen ha nem jn a hol-nap.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
