Es�s d�lut�n

M�rciusi es�s d�lut�n, egy magam vagyok csup�n,

kopog az ablakon sok apr� es� csepp, �n az ablakon kifele figyelek,

n�zem az utc�t milyen nyugodt, ahol nem r�g m�g sok ember futott.

Mekkora v�ltoz�st hoz egy kis zivatar, az ember nem is �rti mit akar.

Bosszankodnak rajta olykor, mi�rt lett megint es� a h�b�l,

ha meg s�t a nap �ppen, mi�rt nincs felh� az �gen?!

�sszefon�dik a t�l �s ny�r , a F�ld rossz ir�nyba j�r,

de m�gis ha nem n�zz�k a pusztul�s�t, csak a pozit�v v�ltoz�s�t,

akkor m�g l�that� hogy nem akar meghalni, szeretne m�g valamit adni,

szeretn� megmutatni az �gen a csillagokat, v�ltakoz� �jjelt �s nappalokat,

l�ttatni akarja a sziv�rv�nyt, a cs�fb�l el�b�j� kir�lyl�nyt,

a holdat ahogy minden �jjel, bet�lti a F�ldet var�zs f�nnyel,

j� �s rossz emberek harc�t, igazs�gtalanok kudarc�t,

sz�nes vir�gokat a mez�n, hogy mindig van felfel� �t a lejt�n,

nem akarja hogy bosszankodjunk olyan miatt, amibe ir�nyt csak � mutat,

ez�rt k�ldi az es�cseppet a vil�gra, a napf�nyt a sok vir�gra,

ez�rt �leli �t a az embereket, hisz � n�lk�le �let nem lehet.

M�g ezeken gondolkodom, az es� cseppek tov�bb peregnek ablakomon,

de m�r nem l�tom ezt szomor�nak, rossz �rz�sek leborulnak ,

Van amit v�gre nem ir�ny�that ember, ami j�n egyszer�en fogadd el.