Kma
Megigz egy mozdulatlan llapot,
krhzak rideg gyaiban lthatod.
lsz csak meredten, kezt fogva,
ert adva, knnyeid visszafojtva.
Elgondolkozol, mit lhet most t?
Stt van ott, vagy mindent lt?
S ekkor halkan jn egy jel,
jl vagyok, hisz van egy hely,
ahova ilyenkor sok llek menekl,
gy rzik, ettl nincsenek egyedl.
Szrke lepel mgl mindent ltunk,
tletek kapott szavaktl csodt vrunk.
Szeretnnk hinni, hogy j visszatrni,
de sejtjk, semmi sem lesz a rgi,
br a testnk marad a megszokott,
ami j lehet, az amit a llek hozott.
Kt vilg kszbn ersen tprengnk,
maradjunk, vagy j vilg fel lpdeljnk?
S mg nem dntnk, a test brtnbe zr,
s a szeret csald fjdalmasan vr.
Ktsgben gytrdnek reggel s este,
s arcom apr rezdlseit meredten lesve,
naponta imra kulcsoljk a kezket srva,
vajon ket vlasztom? Vagy ms lett rva?
Nagyon nehz mg gy is a dnts,
a szvben egyre ersdik a lks.
Szeretem ket, ebben nincs hiba,
lelkemben mgis dl a vita.
Elrkezett a vlaszom vgre,
S felnzek a csillagos gre.
S te mg mindig fogod a kezem,
halkan shajtod jra a nevem.
Krlelsz fj szvvel, maradjak,
de elm mr angyalok szaladnak,
ez a test elfradt, j csodt vr,
a bcs pedig mg sokig fj.
De tudd, ha felnzel az gre,
rtallsz egy tndkl fnyre,
az leszek n, s vlak, fltelek,
engedj ht utamra, erre krtelek.
Utols szort, szeret kzfogs,
utols emlk s semmi ms.
S a trs az ablakhoz lpett,
sosem ltott mg ilyen szpet,
hatalmas fny tlttte be a szobt,
tudta jl, az kedvese otthonra tallt.
|