Azt mondjk...
Azt mondjk, mindig szomorakat rok,
s azt gondoljk, minden nap srok.
Knnyebb a valsgot kifejezni,
mint msok rzseit el lesni.
Azt is mondjk mg, szp az let,
de az is fontos, hogy honnan nzed.
Ktelez megltni a felhtlen napot?
Megolvasztani az egsz ves fagyot?
Nem elg, ha akkor vagyok vidm,
ha a sors elttem egy ajtt kitr?
rlni kne a lehull escseppnek?
Vagy annak, ha pp t nem vernek?
Az let sznes oldala, ezoterikus nzet,
a fejedbe helyezd el a sok pozitv kpet.
Mantrzd magadban, had legyek knnyebb,
az anyagi ltrn, lpdeljek majd fljebb.
S ha mindez mgsem gy alakul,
ez van, minden ember holtig tanul.
Legyen a vigaszod, hogy jra prblhatod,
egszen addig, mg az leted megvltoztatod.
Annyi mindent mondanak, s te elhiszed,
pedig ami a lelkedben van, azt viszed,
az ksr tovbb utadon, ahol lsz,
s rjssz, ms szavnl tbbet rsz.
Azt mondjk, inkbb ne rjak vidmat,
de durva az a kp, amit itt ltnak,
sajnlom, ez a valsg a ltben,
nehezen rthet a trben.
Legyl szabad, ha ezt szeretnd,
rj el brmit, hisz megtehetnd,
az irnyts egyedl a tid,
nem szmt ms mit lp.
Attl mg, hogy ms mit mond,
a te akaratod nem tiltott.
Mindennek csak az szab hatrt,
ki megrti a sajt lelke szavt.
Azt mondjk, fejezzem be,
az szavukat ne verjem le,
n a verset abba hagyom,
a vlemnyket pont le......
|