Csend
Csak egy halk kis semmisg az jben,
puha kis lehelet szl a hideg szlben,
nem is krds mr az itt ltem,
lelkem tncol a holdfnyben.
Rejtzkd gi csend, zaj tilalom,
jelknt veszem, ha n is akarom,
egy perc sztlansgrt oda adom,
s ezrt rd hagyom- e vagyonom.
gbe kilt nmasg a vilgban,
s nincs tz mr, apr szikrban,
kincset rejt magas sziklkban,
ne szenvedjnk tbbet hinyban.
Neked adom a csend szp szavt,
szpnek ltod az v ngy vszakt,
magadban tltesz el pr jszakt,
meghallod lelked keserves tbolyt.
Krlelen nyjtja feld remeg kezeit,
gygytsd meg ttong, vrz sebeit,
zajban gy sem rtend apr jeleit,
nzd meg knnyez, szp szemeit.
leld t t mlysges rmmel,
ne harcolj mindig foggal-krmmel,
felejtsd el a bnatot most rkre,
rezd jl magad vgre a brdben.
|