Es� mosta sz�v!

Tegnap m�g l�ttam arc�t, r�m nevetett,

ma fogom a fejem �s k�rdezem, ez hogy lehetett?!

Hol van a tegnapi �lm�ny,

ami bennem �l�nken �l m�g?!

Mikor �des hangj�t el�sz�r hallottam,

mikor els� sorait mosollyal olvastam,

mikor m�g elhittem, hogy az �lomb�l val�s�g v�lik,

hogy az igazi �rz�s mit mutat, nem csak �gy l�tszik.

Nem hittem hogy ami most m�g �r�m �s  var�zslat,

az holnapra b�nat, k�nny �s al�zat.

Most sem hiszem el hogy nem olvashatom t�bb� level�t,

ebben az �letben t�bbet nem l�tom mosolyg�, sz�p szem�t. 

Nincs hang, nincs illat, Ill�zi� g�mb volt tal�n az eg�sz,

mag�val vitte az utols�t is ami meghal: a rem�nyt.

Most meg verset kell �rnom arr�l, ami egykor sz�p volt m�g,

mert valami megv�ltozott, ami meg volt �rva r�ges r�g.

Nincs bennem rossz �rz�s, nincs bennem harag,

csak a f�jdalom ami er�s, �s m�g picit itt marad.

Tal�n majd egy nap m�g gondolataiba t�vedek,

k�nnyez� eml�keiben, arc�hoz �rhetek.

Egy nap, mikor m�r lehet hogy t�l k�s� visszaford�tani mindent,

mert van amit nem lehet sokszor elvesz�teni , szerelmet,:mint kincset.

Legyen addig boldog ebben az �letben,

hogy mi�rt ment el, jobb hogy nem k�rdeztem.

Tudom j�l a v�laszt, nem seg�t a b�naton,

ami eddig volt, sz�p eml�k, de most h�tra hagyom.

Csak �llok n�m�n az ablak el�tt, n�zem a kint zuhog� es�t,

r� gondolok m�g, vajon � is l�tja azt  a cs�f felh�t?

� is l�tja az �gen ragyog� f�nyes csillagot?!,

igen, m�g el�g sokszor csak r� gondolok.

DE m�lik, mint minden �tsuhan� j� vagy rossz �rz�s,

elvonul a vihar, �s kis�t m�g a nap, ez nem k�rd�s.