Annyi mindent….

Oly sok mindent mondan�k el nektek,
de a soraim nagyr�szt s�rt�ek lesznek,
k�rem, akinek nem inge, ne vegye mag�ra,
�s legyintsen b�tran, m�snak a baj�ra.

Hisz, ezt tessz�k, ha nem h�res az ember,
mert, az � szav�val vetekedni nem mer,
aki h�tk�znapian �li az �let�t,
s nem k�r az �tel�re v�lem�nyt.

Csup�n �rt�kes gondolatai lenn�nek,
ahogy a nem celeb n�pess�g fel�nek,
m�gis a k�zszerepl�ket majmoljuk,
az �r�saikra a mosoly fejet rajzoljuk.

Pedig nem tudjuk, hogy kik �k val�j�ban,
csak bolyongunk az ismeretlen h�l�j�ban,
rem�nykedve a rejt�lyes szem�lyben,
p�r sz�t k�ld�nk magunkr�l egy lev�lben.

M�g egy �tlag l�lek, b�rmit �rhat,
nagy t�meggel csat�t v�vhat,
de figyelmet nem fog kapni,
h�t ezt kell neki elfogadni. 

Ha megoszt egy macsk�s k�pet,
vagy ha villant valami sz�pet,
akkor kaphat egy kis figyelmet,
de ne adjon hozz� intelmet.

Fontos az emberi kapcsolat,
amit az internet meghozhat,
csak neh�z helyesen kezelni,
a k�pzelt val�s�got leverni.

De ne csak a neten n�zz�nk k�pet,
a val�s�gban is l�tunk ilyen sz�pet,
ha valaki a j�rd�n elesik egyszer,
nem baj, v�rjuk, m�g mag�t�l felkel.  
 

Tolakodunk a buszon, meg a boltban,
fell�k�nk valakit, de ez �gy j�l van,
ker�lj�k a k�lcs�n�s szemez�st,
vicc eset�n, a felszabad�t� nevet�st.
 

Most azt mondj�k majd, mint a m�ltkor,
a vers �r�ja mindenkibe rosszat sulykol.
Val�ban, neh�z j�nak l�tni a vil�got,
mert minden nap meglep�d�m: mit l�tok?!

Azt gondoltam a k�nyveim �ltal,
leomlik az emberekben p�r fal,
hallgattam a j� sz�ra egy ideig,
amiben �r�m m�r nem rejlik.

Javasolt�k, ne legyek �szint�n nyers,
h�t j�, majd elmondja helyettem a vers,
hogy nem tartom j�nak t�bbek k�z�tt,
a vakon kutatott, kicsinyes j�v�t.

Mindenki szomor�, mindenki mag�nyos,
egym�s kritiz�l�sa val�ban agg�lyos,
de a kedves elismer�s m�gis elmarad,
egy r�gi eml�k mellett�nk elhalad.

Haladunk tov�bb a kiszabott �ton,
t�preng�nk p�r �vig a keser� m�lton,
mert a tov�bb l�p�s olyan neh�z,
�s az er� ehhez igen kev�s.
 

Megosztjuk, ha boldogok vagyunk,
de felt�n�bb, ha k�nnyeket hagyunk,
sajn�ljanak idegenek, ha valami megszakadt,
nem tudom kik �k, de p�r „tetszik”- elf�r majd.

�n meg csak pr�b�lom az okos dolgokat �tadni,
minden t�m�r�l a v�lem�nyem v�llalni,
s mintha nem is mondan�k semmit,
pedig ritk�n �rtam ennyit.

Most is feleslegesen sz�vegelek,
a hallgat�sok m�g mindig t�retlenek,
a v�lem�nytelens�g nem mindig j�t jelent,
n�ha az �ress�get, a gondolatok felett.