A tl vilg tlel
Kinzve az ablakon, ltni az rtelmetlen munkt, rohanst,
nem gondolunk bele, hogy a pnz s id semmit nem r odat.
Nem rtkeljk sokszor ami mr megadatott,
a vesztesgre gondolunk s hogy a msiknak jobb.
Mikor rm borul a rossz hangulat, a magny,
aki meghallgat a tloldalrl : a ddmamm.
mr j ideje onnan nzi filmszer letem, bnatom,
lmaimban megltogatom s mindezt neki elmondhatom.
Vigaszt adva mosolyog rm, olykor tancsot is ad,
mindig rr ha keresem, figyel rm, meghallgat.
Ha nagyon fj az itt lt, s bebort a magny,
az energija, jelenlte tlel mint angyalszrny.
Nem tlkezik, nem szid le, nem srget,
ha knnyezem s nem megy a sz, nem erlteti a mirtet.
Tudja jl mi zajlik a lelkembe, mikor van rm, rossz rzs,
fogni a kezt, ltni a szemt, s nincs a lelkemben tbb krds.
Tudja azt, amit sokan nem, mert ms nem figyel gy mr,
tudja mit szeretek, mit nem, s hogy majd mi vr rm.
Gyertyt gyjtok neki, de tudom hogy nem ment el,
itt van, mert mindig rzi hogy most nagyon kell.
lmaimba simtja flten arcomat lassan,
rzem a kezt a kezemben, ha hasad a hajnal.
Lgy tvoz lpteit hallom az j csendjben ,
fl lomba suttogom: Ddi ne menj mg el.....
lj le krlek minden este, meslj nekem
mesld el hogy szp a vilg, gy hogy elhiggyem.
Varzsolj elm csoda vilgot, gynyr fnyeket,
mutasd meg nekem kiben bzhatok, kitl flhetek,
mutass irnyt nekem krlek,
mert eltvedek, ettl flek.
Majd a csoda amit tadsz bennem l tovbb,
most vrlak n itt, ksbb Te engem odat.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
