L�zeng� l�lek!

T�tova �lom marad,
der�s �gb�l fel�d szalad,
s bels� ki�lt�sod nem �rted,
hallgat�som t�bb� nem k�rted.
F�lsz? K�rdezem gy�v�n,
s remeg� kezedet l�tv�n,
arra �bredek minden reggel,
amit az �let ny�jt, nem kell.

S ha egyszer r�m n�zel,
�g�red, t�bb� nem m�sz el,
majd nem hervadnak a sz�nes vir�gok,
�vegg� v�lnak, az �sszet�rt szil�nkok.

De addig egyed�l �llok,
s csup�n csod�ra v�rok.
Azt k�rdezem, ezt �rdemlem?
Szenved�s a l�t elemem?

Ha m�gsem az, hol a vigasz?
Tudod a feleletet, mond mi az?
Bens�dben! Kapom a v�laszt,
de ez a t�ny, m�r kicsit f�raszt.

Egyed�l viselni neh�z,
ha kimondom, az kev�s,
hisz nem v�ltozik ett�l semmi,
ugyan�gy f�j egyed�l lenni.

Egyszer mindenki v�ltozik,
ki �bren van, majd �lmodik,
Ki nem l�legzik, felt�mad,
ha magasan sz�llsz, ler�nthat,
egy sz�, gondolat vagy �rz�s,
lelked k�r�l �leli egy k�rd�s:

Mi az utam, �s mi�rt vagyok?
Mi lesz, ha mindent h�tra hagyok?
Lesz, aki meg�ll�t �s �va int?
Megtudom majd, milyen odakint?

T�vol azokt�l, akik szeretnek.
Vajon ilyenek m�g lehetnek?
S ne hidd, hogy nagy a b�natom,
csup�n ez a val�s�g, s �tadom.

Ezernyi hazug ajak suttog szavakat,
s elhiszed, mert igazak nem akadnak,
ebb�l �lsz �s rem�lsz,
80 �vig �gy meg�lsz.
 

De sohasem l�tod �t,
ki igaz, ki hamis bar�t,
csak rem�nyt �p�tesz a j�b�l,
elfogadod azt, aki b�kol.

Mit tehetn�l m�st?! L�tod,
a csod�t csak magadt�l v�rod,
sosem m�s lesz veled eln�z�,
nem �llel �t, mint meg�rt�,
a k�nnyeket egyed�l magadnak s�rod,
a verseket, k�nyveket magadnak �rod.

Csak egyetlen csillag ragyog r�d az �jben,
felt�lt�dsz a ragyog� f�nyben.
K�rd�seid maradnak ugyan�gy,
de egy r�sz�t els�pri a sz�rke m�lt.