Senki...

Csak fekszem az ágyon,

megint a csodát várom

De nem jön el....

Párnám mellkasomhoz szorítom,

fáj a magány-ordítom

De senki nem felel...

Már könnyek csordulnak arcomon,

ebből a kiutat csak én tudom

Mert senki nem segít....

Most erőt veszek magamon,

hisz bármit elérek, ha akarom

De senki nem ért.........

Elhagyom ágyam, szobám, bánatot

Nem fáj már semmi, ez az élet  láthatod,

De ezúttal a senki, ÉN vagyok.