Rem�nytelen

Mint, egy ki�gett kandall�, csak �llunk �rv�n,
minden rem�ny oda v�sz, az elsikl�s sz�rny�n.
Elcsukl� hangunkb�l m�r egy sz� sem hallhat�,
nem zen�l t�bb� este, sz�p gyermeki altat�.

Mint egy elkorhadt v�n fa, csak �llunk a hidegben,
sz�l mardos, s vakon keres�nk szeretetet a sz�vekben.
Vajon mi hozza el a f�nyt majd �jra?
A v�laszt valaki tal�n m�g tudja?!

Boldognak k�ne lenni, hisz j�nnek az �nnepek,
csilli villi �g�k, pompa �s egy�b k�llemek.
Ha nem mosolyogsz, majd azt hiszik rossz neked,
pedig m�sr�l sz�l ez, csak zaj van m�g benned. 

Es�csepp gurul t�tov�n piros arcomon,
let�r�ln�m, de minek? Ha bel�l f�j nagyon.
Minden �rz�s, mit k�v�l kerestem,
egy pillanat alatt elvesztettem.
 

Keresem a napf�nyt, hozzon csod�t,
de m�g �n nem tal�lom meg a baj ok�t,
addig v�rhatom, hogy t�rj�n meg a j�g,
s ne g�tolja m�r t�bb� utam az �g.
 

Bel�l kell megl�tnunk a v�ltoz�st,
hogy a s�t�tet felv�lthassa ragyog�s,
ne kelljen t�bb� a s�t�t rabj�v� v�lni,
merj�nk egyszer szabadon sz�llni.