Újra gondolt sorok

Megszületik egy vers, egy dal,

olykor súlyos érzelmeket takar,

előadja az énekes vagy színész,

nagy sikert arat vele a művész.

Van a műnek egy született tartalma,

ki hogy érzi magát, aszerint hallgatja.

Ha egy szerelmes szív épp boldog,

ő neki mosolyt hoznak azok a sorok,

de ha épp a bánat tépí szét a lelkét,

könnyek áztatják az író művét.

De nagy a fordulat, ha a művész

földi teste egyszer csak elvész.

Másképp kezdik érteni a költeményt,

mint ha utoljára üzenne, vak reményt.

Rögtön bele látják a sorokba a végzetét,

felidézik a variációk összes képzetét.

Amíg itt élt  köztünk, miért volt más a tartalom?!

ha elmegy, miért lesz a mű "szomorú alkalom" ?!

Vajon mi változik ettől és ő hogyan látná?!

lehet mosolyog, hogy nagyobb a siker a vártnál?!

Vagy épp szomorkodik hogy milyen felszínes a világ?!

értetlenkedik, hogy nekik írt a földön ilyen csodát?!

Viccelődhet, hogy a balga nép, mennyire nem figyel,

azzal megy el az értékes idő, hogy másokat irigyel.

Lehet egyszerűen tudomásul veszi, hogy amit megalkotott,

halála után, talán sokkal mélyebb tartalmat adott.